Szagú paraziták, Még több cikk
Tartalom
Aztán egyszer csak jön Min, a Ki-woo a fiú haverja, elmondja, hogy mehetne a haver egy gazdag családhoz különtanárnak egy második gimnazista lányhoz egyetemistának hazudva magát.
Mert a lényeg, hogy legyen terv, és ne is csak egy, bizony, hogy kell a béterv is.
Stáblista:
Ki-jung, a nővér, grafikai tehetség, a megszólalásig illúzót keltő angol szaknyelvi diplomát rittyent egy xeroxboltban, olyan pénzhamisítónak menne el, aki után André Gide is elégedetten csettintene. Ki-woo a szöuli Rózsadomb, Gangnam felé veszi az irányt, a gazdagisztáni Park család cégnevével Namgang is erre az áramvonalra utal. A gazdagisztániak közül a férj menő építész eltartott kisujjal, amerikásan: Nathan Parkszagú paraziták meg is látszik a házon, skandináv dizájn és japán nyersbeton, menőség a köbön, tombolva dübörgő A feleség decens úrinő, veleszületett képessége a cselédséggel való bánás tudása.
Ki-woo akit az építészék eltartott kisujjal Kevinnek hívnakaz ifjú angoltanár lehetőséget orront: nemsokára Jessica álnéven húga Ki-jung lesz a viselkedészavaros és diszgráfiás kisfiú szagú paraziták instruktora.
Elképesztő parazitára bukkantak
A lány egy bugyilehúzós testcsellel megszabadítja a Namgang cég vezetőjét a sofőrtől, az apuka lép a helyére. A kisfiú megszagolja az apukát, megszagolja az anyukát, ezeknek ugyanolyan szaguk van, kiállt fel. A menő építész férj is megjegyzi, hogy van ez a szag, amit leginkább a metrón lehet érezni, talán célszerű volna szegényszagnak nevezni, amit az úrinép nehezen visel.
Az én DJ Palotai barátomat is leszállították egyszer repülőről San Franciscóban, hogy büdös, pedig csak a nevadai Burning Man fesztiválról, fellépésről érkezett a reptérre 16 órai sivatagi vezetés után. Egy ponton gazdagék elmennek a kisfiú szülinapján kempingezni, szegényék eluralják a házat, törökülésben ülnek a nappali dohányzóasztalánál, lakomáznak és isznak erősen, szagú paraziták kimchiket és drága whiskyket, álmodoznak, örömködnek, terveket szőnek.
B-terv és szegényszag
Már épp elég jól beálltak, mikor csöngetnek. És ekkor megváltozik minden.
A régi házvezetőnő könyörgi be magát, a pincében felejtett valamit, mondja, a valahai kalapácsvetőnő kommunikál vele, a többiek épp csak el tudtak rejtőzni. A kalapácsvetőnő nem szoros emberfogásban követi az ex-házvezetőnőt, akinek nochdazu titkos ajtaja van a pince egy még félreesőbb zugolyához. És itt jutunk szagú paraziták a dél-koreai filmművészet nagy váltópontjához: a es évek előtt csak annyit tudtunk a dél-koreai filmről, hogy Kim Ki-duk és a buddhizmus, meditatív szépség, a félszigeten Korea is megjelenő szigeti japán esztétikai kategória, a mono no aware elmúlás általi szépségmíg fel nem bukkant Park-chan wook és az ő Bosszú-trilógiája, melynek leismertebb darabja az Oldboy, szagú paraziták azóta tudjuk, hogy a koreaiaknak is vannak titkos helyiségeik, mint például volt honfitársainknak, az osztrákoknak vö.
A fenekedő pincemotívum Park Chan-wooknál legújabb filmjében, A szolgálólányban is előjön, cseppet sem csudálkozunk tehát, mikor Bong Joon-ho is alkalmazza ezt a motívumot: a gazdagisztáni építészék pincéjében a valahai házvezetőnő a férjét tartja szagú paraziták és más szerves hulladékon. És innentől nem spoilerezek tovább.
Szagú paraziták filmje vertikális film, a térszerkezet kezelése parádés, amihez nem lett volna elég a rendezői gondolat, ha nincs a briliáns operatőr, Kyung-pyo Hong. Park melletti asztal alatt fekszik összekuporodva a Kim-család három tagja. Színészkezelése is osztályon felüli, az apát alakító Song Kang-ho egyike a legnagyszerűbb középkorú férfiszínészeknek, és nem csak Koreában.
A gazdag anyuka műmájer bárgyúsága férgek az emberi székletben, Jessica pedig egy érett hadvezér magabiztosságával hódít.
Ám egyik családot sem teszi sem szerethetővé, sem szánnivalóvá, még azt is engedi, hogy egy kicsit közel kerüljünk mindkettejükhöz.
Mi a különbség a véres széklet és aközött, ha vér jelenik meg a széklet után?
A történet valahol mélyen perverz — az egyik szereplő a vezető észak-koreai tévébemondót utánozza egy ponton — és erotikától fűtött, erőszak-ábrázolásában felüti fejét a Tarantinoesque, társadalomkritikája az osztálydichotómia alaphelyzete ellenére nem osztályharcos, az antropológiai lényegen szatirizál. A film adatlapja a Mafabon. Ha tetszett, kérjük oszd meg, hogy mások is olvashassák:.
